Szellő, a terápiás kutya

Akinek valaha is volt kutyája, tudja mit jelent: társaságot, játékosságot, egy olyan hűséges „barátot”, akitől megmelegszik az ember szíve. És sokak számára a szenvedések közt egy kutyus jelenléte, okos szeme, puha szőre talán az utolsó öröm az életben. Szellő az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet kutyája. Mindenki kutyája. Tényleg mindenkié, akinek szüksége van rá: kutyája az osztályon kezelt előrehaladott állapotú daganatos betegeknek, hozzátartozóiknak és a támogató személyzetnek is.

Szellő részt vesz az orvosok napi vizitjén, melynek során kiderül, hogy melyik beteg igényli a kutyával való foglalkozást, és szükség esetén a pszichiáter kolléga vezetése alatt az egyéni támogató pszichoterápiás beszélgetések résztvevőjévé válik – kezdi Tóth Krisztina, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet Polcz Alaine Hospice-Palliatív osztályának osztályvezető főorvosa. – A betegek, illetve hozzátartozók igénye alapján a kutya feladata speciális és változatos: esetleg csak csendes résztvevő, vagy trükköket mutat be, például a beteg ölébe hajtja a fejét.

Emellett gyógytornász segítségével csoportos és egyéni foglalkozások is történnek, melyeknek a kutya aktív résztvevője. Szellőt a Kutyával az Emberért Alapítványtól kaptuk, ők adományozták a Varázshegy Hospice Alapítványnak – amelyik hospice osztályunk működését hivatott segíteni – Szellőt. Az alapítvány kiképzés-vezetője Gácsi Márta - az ELTE Etológiai Tanszék tudományos főmunkatársa - jelenleg is folyamatos szakmai támogatást, hátteret biztosít nekünk.

Szellő egy labrador anyuka és vizsla apuka leánya, a szándékos párosítás célja a vizsla érzékeny intelligenciájának és a labradorok kiegyensúlyozottságának összekapcsolása volt. Szellő azért inkább vizslalélek... Alapvetően bármely fajtából, illetve a keverékekből is remek terápiás kutya válhat, ha a kutya temperamentuma, személyisége megfelelő, és szerető nevelést, felelős kiképzést kap. Az ötlet egy kedves betegünk golden retriever kutyája kapcsán született meg, akit beengedtünk az osztályunkra gazdája kérésére és együtt lehettek egészen betegünk haláláig. Ez idő alatt megtapasztaltuk, hogy milyen légkört teremt egy kutya jelenléte egy hospice osztályon. Amikor a kutyát a beteg családja hazavitte, rögtön tudtuk, hogy kutyára nekünk szükségünk van.

A terápiás kutyákat sok helyen alkalmazzák, azonban jellemzően heti 1-2 alkalommal történő látogatás formájában. Ezzel szemben Szellő az osztály mindennapjainak állandó szereplője, és így nem csak a betegek életminőségét befolyásolja pozitívan, hanem meggyőződésünk, hogy az osztályon dolgozók kiégésének megelőzésében is segítségünkre van. Vannak olyan pillanatok, amikor a szenvedő embert megszólítani még a szakembereknek is komoly lelki megterhelést jelent. A kutya jelenléte a kapcsolatépítést jelentősen megkönnyíti, hiszen érintése már önmagában szorongásoldó hatású mindkét fél számára. A szorongás oldásában és a fájdalom csillapításában is hatékony segítőtárs. 

Szellő nagyon érzékeny, ösztönösen érzékeli a szomorúságot, a feszültséget és viselkedésével ezekre az érzésekre különös módon reagál. Egyértelműen észrevettük, hogy a gyenge, beteg, elesett vagy nagyon szomorú emberek között ő maga keresi jobban a testi kontaktust, hagyja magát simogatni, fejét az emberek ölébe hajtja, stb. Egyébként egyáltalán nem tolakodó, inkább visszahúzódó, ami egy hospice osztályon előnyt is jelenthet néha. A betegek, és az osztály dolgozóinak érzelmi és fizikai aktivitását egyértelműen serkenti a jelenléte.

forrás: Lélegzet, 2015. február, II. évfolyam, 1. szám

http://youtu.be/BQSK35L-A